EGYESÍTETT ÓVODAI INTÉZMÉNY PÜSPÖKLADÁNY

CSENKI DÍJAS ÓVÓNŐK

Papp Bertalanné

Jánócsik Ilona

1952-ben szerzett óvónői oklevelet Kisvárdán.
Pályáját a püspökladányi Úttörő u. óvodában kezdte (ma Hétszínvirág Óvoda).

1954-ben az Óvónőképző „minta” óvodájába (ma Fészek Óvoda) helyezték gyakorlatvezetőnek.
1955-től a Bajcsy-Zs. u. óvoda (ma Katica Óvoda) vezetője és egyben a Püspökladányi Járás óvodai szakfelügyelője.
1971-ben 7 tagóvodából álló óvodaigazgatóság alakult, melynek igazgatónője lett.

1983-ban 3 óvodai egység jött létre. Az I. számú Óvodaigazgatóságnak lett az igazgatónője egészen 1989-ig, nyugdíjba vonulásáig.

Mint vezető, szigorú és következetes volt, megkövetelte a munkafegyelmet, a minőségi munkát, ebben ő is példát mutatott.

Emberi magatartását nyíltság, őszinteség, egyenesség jellemezte.

Sikerült bebizonyítania, hogy nagyobb egységet is lehet jó színvonalon működtetni.

Szakmai kitüntetései:

- 1965-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója
- 1975-ben Kiváló Óvónő
- 1989-ben Oktatásügy Kiváló Dolgozója és Szolgálati Emlékérem
- 2001-ben Csenki díj

Hosszú betegeskedés után hunyt el 2001-ben.

Szellemisége ma is példaként él közösségünkben.

Kis Simonka Lajosné

Fekete Katalin

1964-ben szerzett óvónői képesítést. Sápon, Bárándon, majd 1974-től Püspökladányban dolgozott.

Magas fokú szakmai műveltséggel, hivatástudattal rendelkező óvónő volt. Állandó önképzés, alkotó kezdeményezés jellemezte. Szakmai tapasztalatait mindig igyekezett átadni munkatársainak.

Szakmai továbbképzéseken gyakran vállalt bemutató foglalkozásokat.

Munkájára az igényesség és a gyermekszeretet volt jellemző.

Sólyom Lászlóné

Lévai Julianna

1963-ban képesítés nélküli óvónőként kezdte pályáját Szerepen, majd Sárrétudvariban.

1968-ban a Szarvasi Felsőfokú Óvónőképző Intézet levelező tagozatán óvónői képesítést kapott. 1978-ban családjával együtt Püspökladányba költözött, itt dolgozott tovább.

Magas szintű szakmai ismerettel, pedagógiai tudatossággal végezte munkáját. Az új iránti fogékonyság, az ötletesség jellemezte. Mindig következetes, lelkiismeretes, pontos volt, jól ismerte a szakirodalmat, a módszertant, és azt a gyakorlatban magas szinten meg is valósította.

A családokkal mindig közvetlen, jó kapcsolatot tudott kialakítani, pedagógiai segítőtársként fogadta a szülőket.

Példamutató, szép beszédével, csendes, nyugodt, szerény magatartásával az óvónői közösség hasznos tagja volt.

Sánta Istvánné

Baranyai Katalin

1968-ban szerzett oklevelet a Szarvasi Óvóképzőben. Kabán óvónősködött 1974-ig.
1974 szeptemberétől a püspökladányi Bajcsy úti Katica óvodában kezdett dolgozni, innen is vonult nyugdíjba 2004-ben.

A személyiségéből adódó önzetlen, gondoskodó szeretet jellemezte az óvónői magatartását is.

Szinte anyai szerepet vállalva magára gondoskodott a gyermekek testi-lelki és értelmi képességeinek fejlesztéséről. Ez a beállítódása tette Őt igazi óvónénivé,
vagy ahogyan egyszer egy kis óvodás elnevezte Őt: „ölbevevős óvónénivé”.

2004-ben Csenki díjat vehetett át.